Pedig az első rész nagyon el lett találva, egyrészt végre profi módon lehetett látványos autót építeni (ennek népszerűségére elég felidézni a tavalyi NFSU szépségversenyünkre érkezett képek mennyiségét), másrészt a látvány és a versenyek hónapokig nyújtottak könnyed kikapcsolódást a komputeres kocsikázás realitását nem a legfontosabbnak tartó játékosoknak. Nincs is annál jobb, egy nehezebb nap után az asztal megfelelő helyére igazítjuk a kormányt, az anyósülésbe beültetjük öreg barátunkat, Jani bát, aztán megyünk pár versenyt miközben a hip-hop basszusütemei tolják kifelé az ablakokat. Ezzel a résszel szerencsére nincs hiba az új darabban sem, egy-két módosítás azonban előbb-utóbb szükséges lesz, hogy a szórakozás felhőtlen maradjon. De a hibákról később, előbb vegyük sorra mik vannak a mérleg pozitív oldalán.

Külön kiemelendő a játszható autók mennyisége és azok típusai: a 29 darabból álló teljes készletben szinte az összes tuningvilágban népszerű megtalálható (Nissanok, Mitsubishik, Mazdák), de a nem bennfentesek is fognak ismerősen csengő nevekkel találkozni, ilyen például az Audi TT , a WV Golf vagy Peugeot 206-os. Újdonság az Amerikában a társadalom nem bérből és fizetésből élő rétegeiben egyre népszerűbb luxus-terepjárók szerepeltetése, rögtön hármat is kapunk belőlük, úgymint: Hummer H2, Cadillac Escalade, és Lincoln Navigator. Azt már talán hozzá sem kell fűzni, hogy mindegyik autó modellje az eredeti tökéletes mása, de ez nem is lehet másként, ha már igazi, licencelt darbokkal játszhatunk.

Az első helyre kívánkozik az autók optikai tuningolása, ezt az eddig is nagyon jó elemet sikerült még jobbá tenni. Először is külön lett választva a karrier módbéli és az általános autóépítgetés: az első esetben ahogy teljesítjük a szponzori szerződéseket úgy lesz egyre több helyünk a saját autóinknak (max 5), melyek mindegyikére

külön meg kell vennünk minden alkatrészt, mivel azokat az egyik autóról a másikra áttenni nem tudjuk. Ráadásul a teljesítménynövelő szerekből nem elég legnagyobb csomagot megvenni, a kisebbekben is vannak olyan elemek, amiket nem árt, ha megvásárolunk. A második, általános esetben a karrier módban használható összes hozzávalót korlátlanul felhasználhatjuk bármelyik modellhez átalakításához és azokból korlátlan mennyiséget el is menthetünk.

Az elérhető fejlesztések mennyisége hatalmas, a 29 különböző autót négyféle boltban alakíthatjuk kedvünkre, ezek közül a legfontosabb a kötelező teljesítménynövelő alkatrészeket áruló perfomance lesz. A festékboltban az autót és egyes alkatrészeit tudjuk átfesteni, illetve a különféle matricákat és logókat is itt helyezik fel gépünkre. Az optikai tuning azonban a "body-shop"-ban lesz igazán kialakítva, itt választunk első/hátsó/oldalsó spoilereket, terelőszárnyat, kipufogóvéget, tetőt, motorházat, első és hátsó lámpát, tükröt és felnit, valamint itt tudjuk az egyes részeket szénszálasra lecserélni. A leglátványosabb (csicsásabb) elemeket a különlegességek boltjában találjuk, itt tudjuk a kocsi egyes részeit beneonozni, az ablakok és a reflektor színét megváltoztatni, a tengerentúli hip-hop videoklipekből ismert hidraulikát beletetetni, vagy éppen a műszerfalat egyedivé tenni. Újdonság még, hogy választhatunk a hagyományostól eltérően nyíló ajtót és motorháztetőt is, bár azt a gombot még nem sikerült megtalálnom, amivel ezt játék közben is meg lehet tenni. Meg kell még említeni a csomagtartó komplett átalakításának lehetőségét, a felnire szerelhető forgó díszeket és a rengeteg színben kapható dinitrogén-oxidot, amit álló helyzetben spriccelhetünk a bámészkodók arcába. Mivel mindegyik hozzávalóból rengetegféle létezik, egy gyors fejszámolást követően belátható, hogy kicsi a valószínűsége, hogy a neten versenyezve a miénkkel megegyező kinézetűvel találkozzunk, ez pedig határozottan kellemes dolog.

No de térjünk át a lényegre, a versenyzésre. Itt már jelentkeznek ez első bosszantó apróságok, de aggodalomra még nincs igazán ok. Csupán csak azért, mert egy megfelelően izmos gépen egyszerűen gyönyörű a látvány, valósághű a sebességélmény és a fizikára sem lehet panasz. Az autók és a világ részletessége roppant meggyőző, és bár a vizuális orgia néha már zavaró, nagyjából ilyesmi lehet egy éjszakai nagyváros ahol ilyen járgányokkal száguldoznak az adrenalinfüggők. Ez egyébként a legnagyobb újítás, a GTA-ból és a Mafiából ismert szabad autókázás egy hatalmas városban immár tuning-fanoknak is elérhető, bár a taxi üzemmódot egyelőre kihagyták belőle. Az egyes városrészeket bizonyos fejlettségi szint elérése után látogathatjuk meg, itt újabb boltokban tudunk pénzt költeni, újabb versenyek és egyre nehezebb pályák várnak teljesítésre. Az egyes városrészek és az azokat összekötő autópálya-rendszer nagyszerűen sikerült, a Jackson domb hatalmas villái és a Szénkikötő lepusztult telepei között már egy sétakocsikázás is élményszámba megy.

A már jól ismert versenytípusok közé (körverseny, sprint egyik pontból a másikba, valamint drift és drag a csúszkálás ás a gyorsulás szerelmeseinek) bekerült néhány új, mégpedig a Street-X és az URL. Az előbbiben módosított drift pályán kell időre menni a köröket, míg Underground Racing League versenyeit gyorsasági, általában a repülőtéren kialakított pályákon rendezik, és egyedül itt fogunk az első részből ismert több futamból álló versenyekkel is találkozni. Az aktuális kihívásokat a városban szétszórva találjuk, az eligazodáshoz nagy segítségünkre lesz a térkép és a GPS, de közvetlenül a

garázsból is tudunk indulni az előző fázisok egy-egy versenyén (amit menet közben újraindítva még a pénzdíjakat is besöpörhetjük). De nem csak az előre kialakított pályákon rohangálhatunk, a városban autókázva bármelyik riválisunkat kihívhatjuk egy menetre, ehhez elég besorolni mögé, majd az F1 billentyű lenyomásával kezdetét is veszi az "outrun" típusú verseny, aminek az a célja, hogy 300 méterre eltávolodjunk ellenfelünktől. Érdekes módon a program légvonalban számol, amivel autópályán nincs is baj, de egy szerpentinen már zavaró, hogy 3 kanyarral vezetek, mégis csak 150 méter az előnyöm, de ez a legkisebb gond, és csak ritkán fordul elő.

Nem úgy, mint a két komolyabb probléma a versenyek során: az ellenfelek agresszivitása és a nehézség. Az első problémát mindenki ismeri, a békésen autózunk és próbáljuk elkerülni a karambolokat, ám a kollégák mintha pont az ellenkezőjére játszanának: letolnak az útról, elénk vágnak, kipördítenek, ami piszkos trükk csak létezik, azt bevetik ellenünk. Ez nem is lenne baj, ha egy roncsderbi típusú darabról lenne szól, de így mi lesz ennek a vége? Szögeket lehet majd mögénk szórni? Ez kérem nem a Carmageddon, tartózkodjunk a tisztességtelen eljárásoktól, akármennyire is underground a dolog, ha már a realitáson nem hiszem, hogy a valóságban van olyan elvetemültebb sofőr ilyen akciókat megkockáztatna. A nehézséggel az a gond, hogy tulajdonképpen nem a pályák teljesítése akadályozza az embert, hanem egyrészt a kollégák aljas tevékenysége, másrészt a normál forgalom sűrűsége/kiszámíthatatlansága. Ha egyszer az élre kerültünk csak arra kell figyelni, hogy ne karambolozzunk, ha ez sikerül nyert ügyünk van, a mögöttünk jövők nem fognak tenni semmit annak érdekében, hogy megelőzzenek.

Ha elrontunk valamit persze azonnal az élre állnak, aztán igyekezhetünk utánuk és újra meg kell előznünk őket, amit természetesen ahogy tudnak akadályozni fognak. Épp ezért recenzens kedvenc játékmódjai a Street-X és az URL, mivel ott nincsenek vasárnapi autósok, így az élre kerülve már kicsi arra az esély, hogy újra végig kelljen előzni mindenkit.

Az irányításról csak annyit, hogy jó öreg Logitech FF GP kormányom régen dolgozott ennyit, mivel gombokkal csak a drifteket lehet irányítani (azt viszont csak azzal), minden más verseny jóval nehezebb billentyűzettel, sőt, ahogy egyre gyorsul a tempó (és nehezednek a pályák) előbb-utóbb a lehetetlennel lesz határos jó eredményt elérni. Ezért mindenképpen javasolt legalább egy analóg gamepad beszerzése, de a legjobb persze a kormány ahogy rángat a kézben és a pedál, amivel szépen lehet adagolni a gázt és a féket.

A hangok és a zene sajnos nem sikerült olyan jól, mint az előző részben, egyedül a környezet zajai kiválóak (a szél süvítése az alagútban, a karambolok), a motor és a gumihang már kicsit erőtlen, a zene pedig az első részhez képest kész káosz. Annyi stílust próbáltak belezsúfolni a hip-hoptól a kőkemény fémzenéig, hogy egyik műfaj kedvelői se kapnak eleget kedvenceikből, ezért inkább a saját gyűjtemény hallgatása javasolt. Az előadók felsorolása hosszadalmas lenne, de pár a változatoság érzékeltetésére: Chingy, Xzibit, Fluke, Paul Van Dyk, Queens of the Stone Age, Helmet, Ministry. A játék főcímdala a Doors Riders on the Storm-jának Fredwreck-féle remix-e Snoop Dogg közreműködésével, amivel nem is lenne gond bár ez sokak számára szentségtörést jelent, ha Mr. Dogg nem magát a játékot népszerűsítené a szövegben.

És ezzel rá is térhetünk a legzavaróbb momentumra, az gombamód elszaporodott marketing-tevékenységre. Nincs azzal semmi gond, ha a realitást azzal növelik a készítők, hogy igazi reklámokat helyeznek el, olyan helyeken ahol azok egyébként is előfordulnak, például egy sportjátékban a pálya széli palánkok értékesítése rendben van. Még az is, hogy egy kitalált városban autózva a sarkon a szomszéd utcából ismert gyorsétterem köszön vissza és az óriásplakátokon valódi cégek kelletik magukat. De hogy a képernyőn folyamatosan jelen legyen egy mobilcég logója, mintegy beépítve az autó funkciói közé, az már több a soknál. Csak azért nem tűnik fel jobban mindez és talán azért is nem annyira zavaró, mert a hirdetett cégek és márkanevek többsége számunkra ismeretlen; képzeljük el azt a hazai fejlesztésű játékot, amelyikben általunk is ismert és ennek megfelelően kedvelt és/vagy idegesítő márkák és képek jönnének szembe minden kanyarban, nem kérnénk ki magunknak, hogy köszönöm, ha már ennyit fizetek érte nem kérek még reklámot is? Félreértés ne essék, nem a teljes elutasítás mellett kardoskodom, de egy határt meg kell húzni, és az NFSU2 átlépte ezt a határt a bal felső sarokban lévő cellulár-logóval.

Még két dolog van, amit a negatívumok között kell megemlíteni: a történet és a boltba járkálás. Történet? - kérdezheti az Olvasó. Bizony, az is van, bár nem könnyű kihámozni az időnként becsúszkáló képregény-szeletekből hogy miről is van szó benne, a lényeg az, hogy a semmiből kell nevet szereznünk a városban mint a leggyorsabb és a leglátványosabb autós. A boltba szaladgálás pedig egyszerűen elveszi az időt a versenyzéstől, miért nem lehet legalább az összes bolt felfedezése után egy olyannak lennie, ahol mindent meg lehet venni, ha már a garázsunkból nem tudunk házhoz szállítással megrendelni semmit.

Sokak szerint vezetni az egyik legjobb szórakozás a világon, és minél gyorsabb autóval tesszük ezt, annál nagyobb az élvezet. A Need for Speed Underground 2 erre nagyszerű bizonyíték azoknak, akik objektív okok (vezetői engedély, megfelelő gépjármű) vagy azok hiánya miatt a valóságban nem élhetik át 300-as tempó élményét, ám valóban rajongónak kell lennünk, hogy legalább egyszer végigjátsszuk ezt az alapvetően nagyszerű, de sok sebből vérző programot. Persze ha túltesszük magunkat a bosszantó hibákon akkor akár a következő darab megjelenéséig is száguldozhatunk Bayview városában, ellenfél mindig lesz az Interneten.

Értékelés:

Grafika: 24/25
Zene: 24/25
Hangulat: 25/25
Játékélmény: 21/25
Értékelés: 93 %