Kommandónk még mindig nem volt képes átlépni a második világégés küszöbét, ismét Franciahonban, Oroszországban és norvég földön hozhatjuk a frászt a legjobban őrzött objektumokra és személyekre - azonban mindezt immáron elsőszemély-nézetből, azaz egy FPS-játék keretein belül tehetjük meg. Ez azt is jelenti, hogy végre-valahára eltűnik a Commandos-játékok logikai jellege, és kicsit akciódúsabb, egy árnyalatnyival gyorsabb fokozatba kapcsolnak a fejlesztők - és velük együtt mi is. Talán még a fejetekben van, hogy egy-egy térkép megoldására az első három részben gyakorlatilag mérethálózatot kellett készíteni a pályán, annyira pontosan kellet mozgatni embereinket, és ha egyszerre több személyt kellett pozícióba hajtani egy adott időpillanatban, a dolog káoszba váltott át. Örömmel jelenthetem, hogy az FPS-stílus adottságainak köszönhetően a mondat első felében taglalt probléma egészen biztosan megszűnik, azonban csapattársaink irányíthatóságáról egyelőre nincs hír. Apró aggodalmaim akadnak a terep átláthatóságát illetően, ami ugyebár ezen perspektívából meglehetősen korlátolt - csak remélni tudom, hogy tényleg meg lesz oldva a dolog, nem pedig egy huszárvágással ki lesz szedve a stratégiai tervezés.

A missziók természetesen most is különböző módokon lesznek megoldhatóak, azaz nem kell mindenáron egy adott tervhez ragaszkodni - ha úgy tetszik, mehetünk az ablakon is, ha a földalatti járat valamiért rizikósnak tűnik. A csapatmunkára is hatalmas szükség lesz, hiszen nagyon sokszor fordul majd elő olyan eset, hogy egy őr éppen rossz helyen náciskodik - ilyenkor bizony az egyik emberünkkel el kell terelnünk valamilyen ártatlan módon a figyelmét, amíg az egész pereputty - amolyan rosszabb Tom és Jerry-epizódokat idézve - lábujjhegyen átvonul mögötte.

Ez az említett társaság összesen három arcból áll, kiknek egyike sem ismeretlen karakter: a kém, a katona és a mesterlövész együtt halálos triót alkotnak, s ha ügyesen használjuk ki mindegyikük speciális képességét, esélyünk van arra, hogy a játék tizedik-tizenegyedik küldetése felé még maradjon némi szőrzet fejünk búbján. Ezen adottságok természetesen maguknál értetődnek - a kém álcázni tudja magát, a katona közelharcban remek, a mesterlövész pedig mesterien lövészkedik.

Küldetéseink során a szabotázstól kezdve egy prominens karlengető elrablásán át mentőakciók véghezviteléig mindenfajta mókában részünk lesz, s a készítők jóval több izgalmat okoztak, mint az előző részekben - igaz, itt sem marad majd ki a "várok öt percet, hogy az a sityakos úriember odébbmásszon hat métert, majd rájöjjön, hogy sürgős altesti szükségletei vannak", mely a játékidő 97%-át tette ki anno.

A fentebb leírtakból tehát kitűnik, hogy a játék maga sokat nem változott, csupán a nézőpont lett emberközelibb. Kérdés ugyebár csak az, hogy ez árt-e avagy használ a Commandos-név jóhírének - ez azonban csak a játék jövő februárban esedékes megjelenésekor derül ki.