Mint ismeretes, az első FIFA Street-játék csak és kizárólag konzolokon tette tiszteletét, fogalmazzunk úgy, hogy mérsékelt sikerrel. A túlzottan gyors játékmenet, az idegesítő kapusok és a három meccs után dögunalmassá váló "cselezek-lövök, cselezek-lövök" játékmenet miatt hamar a süllyesztőbe került. Természetesen tudják ezt azt EA szakemberei is, és a második résznél figyelembe vettek minden sajtóvisszhangot - és ami még jobb, a PC-t is felvették a fejlesztési platformok közé. Ez azonban korántsem olyan rózsás dolog, mint amilyennek elsőre tűnik: az igazán pengés játékhoz szinte elengedhetetlen lesz egy kontroller beszerzése, hiszen míg az alap FIFÁ-kban simán el lehetett lavírozni a tasztatúra kínzásával is, itt a finom, apró mozdulatok kedvéért már analóg karra lesz szükségünk.

A játék tehát egy kispályás fociliga történetét dolgozza fel, hol a pálya hossza és szélessége pontosan harmada a stadionokban megszokott méreteknek, s hol a kapu egy francia-szabványú fekvő célpont. 4+1 fős csapatok vívnak egymás ellen élet-halál harcot, s mint ahogy az nyilván egyértelmű, az ilyen kis pályán szinte másodpercenként záporoznak a lövések - a hangsúly tehát most is leginkább a támadáson, mint a védekezésen lesz.

A legfontosabb része a FIFA Street 2-nek azonban a cselezés, tagadatlanul e köré van építve az egész játék. Labdaművészeink az utcai futball legjavából lettek összeverbuválva, s elképesztő mutatványokat képesek véghezvinni a golyóbissal - hasonlókat, mint egynéhány nevesebb sportszergyártó cég reklámjaiban láthatunk neves sportesemények előtt-közben-után a televízióban. Ha valakire egy az egy ellen vezetjük rá a labdát, egy apró "meta-játék" (nem saját elnevezés, EA-termék) lép működésbe, ahol a skulót birtokló játékos az analóg kar segítségével megpróbálja csúnyán átverni a védekező úriembert, ki szintén a már említett pöcökkel reagálhat az eseményekre. Mindez az ígéretek szerint egyáltalán nem lassítja majd le a tempót - mindenesetre igen kíváncsi vagyok, valójában hogy is lesz megoldva.

Megjegyzendő, hogy az EA Sports legújabb agymenésének folyása szinte köszönőviszonyban sincs a valósággal, ám ez nem is baj, hiszen így elvileg megnyílik az út a felhőtlenebb szórakozás felé. Jelen esetben is valami ilyesmiről lehet szó, hiszen pillanatnyi formánktól függően játék közben újabb és újabb lehetőségeink nyílnak fantasztikus befejezőmozdulatokat véghezvinni - nincs is jobb érzés annál, mint mikor teszemazt kapusnak adott, könnyeztető bőrrel juttatjuk a hálóba a labdát - mindezt persze sarokkal, ütemtelenül, hogy szegény flótásnak esélye se legyen.

Apropó, hálóőrök: a második részben sem fogják vissza magukat, s ha ez hasonló mértékű lesz, mint az elődben, nagyon könnyen elcsúszhat ezen a problémán a kispályás focijátékok jövő tavasszal érkező ifjú hercege is. Oké, tény, hogy ha a kapusok nem lennének ennyire májerek, minden mérkőzés szánalmasan magas pontszámokkal zárulna (hála a rendkívül gyors akciónak és a rengeteg leadott lövésnek), ám talán ezt nem e módszerrel kéne visszafogni - ez persze csak szubjektív vélemény, magyarán nagy ívben tenni kell rá.

Igazából nehéz dolgom van, ha megpróbálom elkészíteni a szokásos "előrejelzést" a program fogadtatását illetően, hiszen a kiadott sajtóközlemény vajmi kevés újdonságot sorolt fel. Ha azonban az első rész gyermeteg, nyilvánvalóan a pilot-tag mivoltnak betudható hibáit javítják a készítők, már megéri kicsengetni érte azt a bizonyos, egyelőre meg nem határozott összeget. Addig azonban kéretik terembe vonulni, és szorgosan nyomogatni a D-betűt - csak a bokákra tessenek vigyázni.