Normandiai Partraszálás(D-day)
Ádám 2006.01.04. 19:24
1944.Június.6.Ez a partraszálás döntöttel el a 2.világháborút!
1944. június 6."Az invázió első 24 órája a döntő.Ettől függ Németország sorsa."-jelenti ki Erwin Rommel, akire a felelősség hárul a nem kellően felszerelt Atlantifal védelméért.A németek tudnak az Overlord hadművelet előkészületeiről, de bizonytalanok abban, hol kerül rá sor: a Balkánon vagy Norvégiában és Dániában, esetleg Franciaországban.Az amerikaiak és angolok fiktív rádióüzenetekkel, álcázásul felállított hadosztályparancsnokságokkal és hirtelen csapatáthelyezésekkel ejtik zavarba a német hadvezetést.A szövetséges repülőgépek Bordeaux környékén, Párizs térségében és Hollandiában módszeresen pusztítják két héten át az utakat, hidakat és vasútvonalakat, holott a tervük rég kész: a normandiai Cotentin-félszigeten kecsegtet a legnagyobb sikerrel a partraszállás.Június 5-én kezdenék, de a kedvezőtlen időjárás miatt Eisenhower tábornok másnapra halasztja az akciót.Június 5-éről 6-ára virradó éjszaka egy 6697 hajóból álló flotta fut ki a dél-angliai kikötőből, hogy megtámadja az "Európaerődöt".A légi támogatást 140600 bombázó és vadászgép biztosítja.Összesen 86 hadosztályt akarnak átdobni a kontinensre - ebből 40-et az első hullámban.A csapatszállító Armadával német részről három romboló száll szembe, továbbá 36 - viharos időben bevetésre alkalmatlan - gyorsnaszád, 34 tengeralattjáró, 350 repülőgép (már az első bevetésről 90 gép nem tér vissza), továbbá 59 gyalog- és páncéloshadosztály.A szövetségesek a partraszállásra kijelölt partszakaszokat heves tüzérségi tűz alá veszik 5 csatahajóról, 22 cirkálórol, 93 rombolóról és rakétahordozó hajóról.Ezt követően megkezdődik a partraszállás.Az amerikaiak Carentannal és Vierville-nél, a britek és kanadaiak Arromanches-nál, Courcelles-nél és Lion sur Mer-nél lépnek a szárazföldre.A hátországban légi szállítású csapatokat dobnak le a szállítógépek.A part előterében mesterséges kikötőket építettek ki, így a szövetségesek június 16-áig már 61900 katonát, 95000 járművet és 218000 tonna anyagot tesznek partra.Miközben az amerikai csapatok heves német ellenállásba ütköznek, és két külön hadifőszállást kénytelenek kiépíteni, a britek és kanadaiak legyűrik az ellenük bevetett német egységeket, és egy 30 kilométer széles, 10 kilométer mély partraszállási arcvonalat alakítanak ki.Már az invázió első napja után a szövetségesek kijelentik: sikerül rést törni az "Európaerőd" falába.Hitler idmét ellentétbe kerül tábornagyai, Rommel és von Rundstedt felfogásával.Az a véleménye, hogy ezek a partraszállások csak megtévesztő manőverek.Az igazi invázió Calais-nál várható, az előre nyomulás pedig a Ruhr-vidék irányában.Ezért napokon át megtagadja, hogy erősítést küldjön Normandiába.Ehelyett ugyanazt követeli a csapatoktól, mint a keleti fronton: védekezzenek az utolsó golyóig.A nyugati páncéloscsoportosítás ellentámadása (június 9-10.) összeomlik a szövetségesek bombatámadásaiban.Az utánpótlás akadozik, mivel a frontra vezető utak a szövetséges bombázók és a francia ellenállók támadásai alatt állnak.Az állandó üzemanyaghiány-ami az olajfinomítókat és hidrálóüzemeket ért légitámadások következménye-arra kényszeríti a németeket, hogy a harckocsikat vasúton szállítsákaz arcvonaltól mintegy 150 kilométeres távolságig.A szövetségesek összefüggő arcvonalszakaszban egyesítik hídfőiket, és az amerikaiaknak sikerül átküzdeni magukat a félszigeteken.Már most világos, hogy a németek nem tudják tartani Cherbourg kikötőjét, amely a támadók egyik fontos célpontjának számít.Június 26-án el is esik a kikötő, de annyira el van aknásítva, hogy a szövetségesek csak augusztusra képesek megtisztítani és használatba venni.
|